2013. június 30., vasárnap

Polietilén-tereftalát: szobor PET palackból

Polietilén-tereftalát

Tiltsák be!


A posztmodern tipikus tárgya a szemét, mert rendszerezetlen és nagyon emberi. A posztmodern – némi leegyszerűsítéssel – a posztindusztriális társadalom terméke, amelynek lényegi eleme a szemét. A fogyasztói társadalom eldobható, romlékony és könnyen megunható világa gyorsan a szemétre kerül. Elve: vegyél újat! Ezt sugallják a reklámok, amelyek vizuális világunkat ugyanúgy szeméttel borítják el, mint a gyorsan avuló, gyenge minőségű termékeket gyártó ipar, s az ezt forgalmazó kereskedelem kart karba öltve. A szemétre kerülő termékeket általában ócska (szemét) reklámok népszerűsítenek, tesznek eladhatóvá, ahogy szórakoztató műsoraival a média akár önmagát is aposztrofálhatná szemétként.

Amikor saját korunkról beszélünk, akár „szemétkultúraként” is nevezhetjük. A szemétkultúrának, vagy „trash”-kultúrának van egy másik jelentése is – túl a giccsen, az ósdin, az eldobhatón és a divatjamúlton, a közterületeket elborító reklámokon és a falfirkákon (ezek voltaképpen mind materiális megnyilvánulásait jelentik). A másik értelme egy életmód, amely tárgyi kultúrával és ízlésvilággal is párosul természetesen, ami a fenti értelemmel teremti meg a white trash kapcsolatát. Az amerikai alsó középosztálytól lefelé terül el a white trash birodalma. Elméleti értelemben ez nem jelent mást, mint egy tágabban meghúzott szemétkultúra fogalmát; a köznapi, vagy közönségesen ízléstelen konzumkultúrát, mely az alsó társadalmi rétegek kultúrája.[1] A szemétnek ez a társadalmi értelme voltaképpen helykijelölő funkcióval is bír. A kulturális szemét fogyasztóit értjük alatta, akik a művelt középosztály alatt foglalnak helyet a társadalomban. Az ízléstelenség kultúrája nem csak a fehér amerikaiak bizonyos csoportjaira vonatkozik. A szegénység létrehoz egy „hordalék kultúrát” aminek következtében a graffiti szellemében számos brut (art) szobor jelenik meg a köztereken. A portoricóiak egész labirintusokat, lugasokat és pihenőket alakítottak ki guberált tárgyakból (Halász 2007: 9).

Gáspár Gabriella



"throwaway living"
a szemetelés örömteli szabadsága
(Life Magazin)


Fröccsöntéssel, extrudálással, fúvással különböző eszközöket állítanak elő belőle. Alkalmazzák műszálgyártásra, üreges testek előállítására (A napjainkban használt ásványvizes, üdítős, egyéb élelmiszer csomagolásra használt palackok zöme PET palack). Készítenek belőle továbbá elektromos és gépkocsi alkatrészeket. Az Arnite, Impet and Rynite, Hostaphan, Melinex és Mylar márkanevű fóliák, valamint a Dacron, Terylene és Trevira műszálak anyaga PET.



Csehországban 2007-ben merült fel a betétdíjas rendszer bevezetésének ötlete, azonban az illetékes tárca több hatástanulmány következtetéseit figyelembe véve két évvel később elvetette a javaslatot. Az ellenérvek között szerepelt a német példa: Németországban 2003-ban vezették be a kötelező betétdíjat az egyutas italcsomagolásokra azzal a céllal, hogy megmentsék, illetve erősítsék az újratöltést. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni, sőt, az újratöltés aránya jelentősen visszaesett: míg 2003-ban az ásványvíz 74 százaléka került újratölthető palackba, 2010-re mindössze 34 százaléka. A szelektív gyűjtés ugyanakkor a bevezetéssel párhuzamosan tíz százalékkal csökkent. Zbynek Kozel, a cseh EKO-KOM igazgatója szerint „a betétdíj büntetés, nem pozitív ösztönző”, ezért hosszú távon károsan befolyásolja a lakosság környezettudatos magatartását. Ugyanakkor a rendszer bevezetése Csehországban csökkentette volna a szén-dioxid kibocsátását, de a tonnánkénti világpiaci ár körülbelül százhatvanszorosáért.

Steve Claus, a belga Fost Plos koordináló-szervezet egyik vezetője emlékeztetett: a háztartási hulladék a teljes hulladékmennyiség egytizede, a háztartási csomagolási hulladék pedig mindössze 2-3 százaléka. A PET-palackok Hollandiában a csomagolási hulladék 7 százalékát teszik ki, habár az arányok országonként különbözőek lehetnek. A rendezvény minden felszólalója a rendszerszintű szemléletre, a helyi viszonyoknak megfelelő szabályozás kialakítására, valamint a tudatformáló kommunikációs kampányok fontosságára hívta fel a figyelmet. (index.hu)

ocean dumping (http://www.marineinsight.com)
ocean.nationalgeographic.com

What is the Plastic Island in the Pacific Ocean?






2013. június 29., szombat

Pontház: nem panel, hanem modernizmus

Az újjáépítés szimboluma, később a dekadensa „dekadens nyugati irányzatok megjelenítője.
tovább a szerelmembudapest blogra

Milyen sokszor megy el az ember egy-egy ház mellett anélkül, hogy belegondolna, milyen történeteket mesélhetnének a falak. A Fő utca 61. szám alatti háznak először az elődjét kellene megkérdezni (ami akkor még a Vitéz utca 2. szám alatt állt.)

 



2013. június 28., péntek

Alkesz Világrekord készül Budapesten: 24 óra alatt 250+ kocsma

A kocsmablog (kocsma.blog.hu), minden kocsmatöltelék megkerülhetetlen internetes szakkönyve, szeretné Magyarországot beíratni a Guinessbe, ami egy könyv, oszt ahova olyan teljesítményekkel lehet bekerülni, mint pl. egy komplett repülő megevése. Itt és most Magyarország sörrel próbálkozik annak a bizonyos 15 perces hírnévnek a megkaparintásáért a világmédiában, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok, hajrá, Felcsút. Első felizgulásunkban komplett szerkesztőségünk majdnem csatlakozott a nemes kezdeményezéshez, de sajnos vidéken leszünk, Berlinben.
Szórakoztató, ugyanakkor embert próbáló kocsmatúrára indulunk június 29-én reggel 8 órakor Budapesten, a Sörtúra és a Kocsmablog szervezésében. A tervünk az, hogy megdöntsük a 24 óra leforgása alatt a legtöbb vendéglátóhelyen sörözés Guinness-világrekordját, amit két éve nem sikerült senkinek túlszárnyalnia. A jelenlegi csúcstartó egy amerikai fiatalember és 12 társa, vagyis az úgynevezett Szomjas 13. A társaság 2011. szeptember 3-án egyetlen nap leforgása alatt 250 New York-i pubot látogatott meg, és a rekord szabályainak megfelelően a csapat egy-egy tagja mindenhol ivott fél pint sört (2,365 dl).

Számokban kifejezve 
Június 29-én, szombaton reggel 8-kor indulunk el, és a tervek szerint 24 óra alatt, vagyis másnap reggel 8 óráig több mint 250 vendéglátóhelyre betérünk. A szabályok szerint a csapatból legalább egy ember minden kocsmában iszik egy pohár sört (3 dl). Budapest öt-hat kerületét érintjük, autót vagy tömegközlekedési eszközöket nem használunk, kizárólag gyalogolunk. Ha 13 emberrel számolva túl akarjuk szárnyalni az aktuális Guinness-világrekordot, akkor óránként legalább 10,42 kocsmát kell felkeresnünk, 5,76 percenként el kell érnünk egy-egy újabb helyre, miközben ebbe az időbe bele kell férnie a gyaloglásnak, az ital elfogyasztásának és a hajnali holtidőknek is. A 24 óra alatt előreláthatólag 75 liter sörnél nem fogy majd kevesebb, és egy személy legalább 19 pohárral iszik.
tovább a kocsmablogra
kocsmablog a facebookon 


Városmajor: ilyen volt, milyen lesz?


Majorka, egy hangulatos sátor a zöldet kedvelő alkoholistáknak
Városmajori Jézus szíve plébániatemplom
Elhagyatott wc a Városmajorban, Muskátli eladó (Kétfarkú), A Menhely Alapítvány graffitije a VárosmajorbanA gyerekben úgyis csak egy öröm vanA vonatokat direkt nem takarítjuk

2013. június 27., csütörtök

Programajánló szombatra: Budapesti Kultúrzsibi (jún. 30)

Rúgjon be a vásári forgatagban! Részegen lehet a legsikeresebben alkudozni!
A Fontschor KultúrKlub ajánlásával
(szabad a dohányzás)

Mink is ott leszünk!
Ahol szükség van ránk!


Kapcsolódó: Fontschor

The World Famous Fontschor

- pussta -gulasch -tscharda - 


jeden Freitag

MULATSCHAG

Petíciózni jó, valamint könyvklub a Taksim téren (Amnesty)

forrás: Amnesty
Ez a fotó elbűvölt. Olvasnak. Aki tud még olvasni, rossz ember nem lehet.

A 2006-os Sajnálatos Események körüli sunnyogásuk okán a magyar Amnesty-t politikailag elfogultnak tartom, amolyan kádergyerekek politikusdobbantójának, de üsse kavics, a gazdaságilag sikeres török kormány antiszekuláris belpolitikája ügyében hajlamos vagyok a tüntetők pártjára állni. Különben is: miért kell a világ minden ügyéről véleménye legyen mindenkinek? Tisztelettel bejelentem, hogy fogalmam és különösebb véleményem sincs a magyar fociról török eseményekről, hacsak a lázadás öncélú esztétikai élvezetét nem tartjuk annak. Szóval lájkoljon szavazgasson belátása szerint, váltsa meg Ön is a világot, foglaljon állást a Jó és a Gonosz örök harcában. Legyen okos Ön is.
Taksim téri Könyvklub! Az álló tüntetés után itt az új török erőszakmenetes tiltakozási forma: az emberek összejönnek és békésen könyveket olvasnak - gyakran a szabadságról és a hatalom természetéről. A szabadtéri felolvasások és az informális oktatás a tüntetések első napjaitól jelen van Isztambulban.
Olvass te is! Kövesd a híreket és miután elolvastad, írd alá petíciónkat, ahol Erdogantól az erőszak megfékezését és a szabadságjogok tiszteletben tartását kérjük:
https://civicrm.amnesty.hu/civicrm/petition/sign?sid=12

Sunyin vécét fotóztunk: Moszkva Tér Bisztró a Széll Kálmán téren

Itt már sokadszor isszuk el egy borsodi falukocsmája napi forgalmának megfelelő pénzt.

Ismerek egy embert, aki azért költözött el Budáról Pestre, mert elégedetlen volt a budai kocsmák választékával, valamint ismerek egy másik embert, aki azért törte el a lábát, mert ismeretségi köréből senki nem volt hajlandó Pestről Budára jönni inni, úgyhogy egy hideg és latyakos nap szilánkosra törte a lábát a Győző utcában szomjúságtól űzve, srégvizávi az Artisjus székháza, Bródy, Jeszenszky és egyéb zeneipari élősködők székháza előtt.

Tulajdonképpen én sem tudom, hogyan keveredem időről-időre ebbe a kocsmába. A wc lehangoló, az árak ugyancsak. Egyetlen előnye a központi fekvése, hátrány a lehangolóan ronda kilátás a Moszkva Szél Kálmánra. Valamint: az ötletes kint is vagyok - bent is vagyok fűtött sátorterasznak köszönhetően "bent" is lehet dohányozni.





mint már írtuk: Moszkva Tér bisztró

Moszkva Tér bisztró
Cím: Budapest, II. ker.,
Moszkva tér, a metróállomás épületkomplexuma

Location Budapest, Hungary, 1024
Hours
Mon - Wed: 12:00 pm - 1:00 am
Thu - Fri: 12:00 pm - 2:00 am
Sat: 2:00 pm - 2:00 am
(1) 201 1333

Website: www.moszkvater.hu (facebookra átírányítva)
http://twitter.com/moszkvater

http://www.rezangyal.com

AboutEgy oázis az aszfaltsivatag közepén, Európa legszebb :) metróállomásának emeleti teraszán. Nyáron hideg sörökkel és fröccsökkel, télen a város legfinomabb forralt borával; mindig a legjobb pálinkákkal és csajokkal. 
DescriptionA Moszkva tér nem szép, de szeretjük. Régebben az óra alatt vártuk a csajokat, de 2003-ban a helyzet gyökeresen megváltozott. A régi Gomba terasz helyén megnyílt a BISZTRÓ, remek panorámával a Moszkva téri forgatagra: hittérítőkre, párt-aktivistákra, szórólapozókra, indián zenészekre, továbbá a még azóta is az óra alatt várakozó lúzerekre. Egy oázis az aszfaltsivatag közepén, Európa legrondább metróállomásának emeleti teraszán. Nyáron hideg sörökkel és fröccsökkel, télen a város legjobb forralt borával. Mindig a legjobb pálinkákkal és csajokkal.

környékbeli: Sörfröccs a Trombitás Sörözőben + Moscow square utcazenész 2010Moszkva tér, panorámaképekben elmesélveNégy Szürke, kocsma és étterem a Margiton

Cafe Miró a Várban

Minek a lélek balga fényűzése?

A Tóth Árpád sétányon (is) nyitott Cafe Miró, miután az Úri utcában és a belvárosi József nádor téren is befuccsolt. A pavilonszerű, szellős építmény környezetbarát megjelenésű, nálunk sem okozott vérnyomásemelkedést, kilóg a Bpesti bódékocsmák közül elegáns megjelenése. Sörárak turistáknak :(

cím: Tóth Árpád sétány, Savanyúleves bástya, a Sziklakorház fölött


Joan Miró (1893-1983)

A huszadik századi modernizmus egyik legjelentősebb alakja, művészete világszerte ismert és közkedvelt. A hagyományoktól eltérő, egyéni látásmódú művész a szürrealizmusigézetébe merülve alkotott. Művészetének lényege az intuíció, amely elvont asszociációkban, különös érzésvilágában jelentkezik.
Picasso formavilága mellett a fauve-ok intenzív színvilága és az avantgarde stílus volt rá nagy hatással. Képein a valóság és képzelet keveredik, festményein nincsenek formák, nem találunk egyebet csak elemeket, kezdetleges formákat. Mintha hanyag nemtörődömséggel szórná szét vásznain a vonalakat, foltokat. Szobraira a játékos a Harlequin karneválja, A farmer felesége és az Anyaság.


Cafe Miró

ilyen volt





Korhű pavilon épül a sétányon

Megkezdődött a Savanyúleves bástya felújítása Buda első sétányán, a Tóth Árpád sétányon. A bástyán felépítik annak a pavilonnak a korhű mását, amely a XIX. században várta az akkori „promenád” látogatóit. 
A Tóth Árpád sétány tervezését 1810-es években kezdték meg Ferdinánd és József főherceg kezdeményezésére. Megnyitását a Budai Lexikon az 1810-es évek végére teszi. A sétányt „megszületésekor" Bastei Promenádnak keresztelték, ezt a nevet viselte 1879-ig, amikortól Bástya sétány lett. 1930-ban Horthy Miklós sétány, 1931-től már Gróf Bethlen István nevét viselte és 1945-ben kapta végső elnevezését a XX. század legnagyobb magyar elégiaköltője, Tóth Árpád után.
A Budai Vár egyik éke az 1810-es években rendkívül népszerű volt, kezdetben csak a németül beszélő budai polgárok használták, ám kedden és csütörtökön - amikor a katonazenekar játszott - a Duna túlsó partjáról is sokan ellátogattak ide. A sétányélet főbb alakjai kezdetben az elegáns szépasszonyok, díszruhás katonatisztek, azaz a budai elit volt. A reformkori polgárság programként kezelte ezeket a sétákat, az akkori divathoz igazodva magyaros ruhába öltöztek és frissítőket fogyasztottak. Az I. világháború után a letűnt békeidőket idéző csendes elegancia volt az uralkodó. A társasági elit számára a hely elvesztette varázsát.
A sétány a második világháborúban szinte teljesen elpusztult, az ott álló házak szinte a földdel lettek egyenlők, a díszes korlátelemeknek hűlt helye volt, a fasorok pedig erőteljesen megritkultak. A felújítás 1966-68-ban készült el, ekkor alakult ki a Tóth Árpád sétány jelenlegi képe.
Eksi as Kuleszi, azaz savanyú lé

A sétányon lévő Savanyúleves bástya eredete a török korra nyúlik vissza, feltehetően a XVI. század folyamán épült védelmi céllal. A várfalból kinyúló félkörív, ágyúk elhelyezésére szolgált. Az eredeti, török neve Eksi as Kuleszi volt, amelynek magyar fordítása savanyú lé. Az 1686-os ostrom után viszonylag jó állapotban megmaradt, és a XIX. századig a védmű részét képezte. 
Azután az 1800-as évek elején, a Bástya sétány kialakításakor a sétány része lett. A századfordulón már egy nyolcszögletű kioszk állt itt, amely a vasárnapi térzenének és jótékonysági rendezvényeknek adott helyet. Ennek a pavilonnak a korhű másolatát alakíttatja ki most a Budavári Önkormányzat. A pavilonról az első feljegyzés még 1857-ből való. A Hölgyfutár című, rangos társaságbeli hölgyeknek szóló napilap arról ír, hogy június hónapban a sétányon pompás kioszkot kívánnak megnyitni. Sajnos, semmilyen más adat nem szól ennek helyéről. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1890-es években már állt egy pavilon a bástyán. Az erről készült fotót a Kiscelli Múzeumban őrzik, és ez a kép szolgál a rekonstrukció alapjául. Segítségével teljesen hitelesen rekonstruálható a faszerkezetű pavilon és a részletelemek is jól kivehetők. A Savanyúleves bástyán álló pavilon 90 centiméter vastagságú tégla aljzaton állt, nyolcszögletű, nyitott építmény volt, melyet kettős pagodaszerű lefedéssel láttak el. Egy keskeny lépcső vezetett fel rá, a többi oldalán alacsony fakorlát védett a leeséstől. A korbeli újságcikkek alapján azt is tudjuk, hogy a pavilonban vasárnaponként térzenét játszottak, amely „mellett andalognak a párok". 
Az 1960-as években egy modern pavilon emeltek a helyére, amelyben már „vendéglátó ipari egység" működött. Ezt 1980-as években akarták felújítani, ám ez elmaradt, a pavilon ponyvákkal fedett vázát elbontották. 
Idén a Budavári Önkormányzat beruházásában felépítik az 1895-ös pavilon korszerű mását.

(Budavári Önkormányzat)

2013. június 26., szerda

Programajánló: Flash Fasztivál az A38-on (2013. 07.13, szombat, ezer pénzé')

Flash-f@sztivál az A38-on (az elmaradt csillebérci Flash fesztivál helyett)

"Az ország legsúlyosabb, legőszintébb, legszókimondóbb és legeredetibb fellépői fenséges kupacban az egész Hajón rendezett zseniális estén, a Duna felett tornyosuló szépségbarrikádon Barcs Miklós tábornok vezetésével végső támadásba lendülnek. Fellépnek: Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf, Gyáni Levente, Létrák, Honeck-ker." (A38)

Flash, Gyani Levente, Ujj Zsuzsi, Zseton Pityu, Vidámpark, Lopunk, Qss, CAFB

Csatlakozzá' csatlakozzá', vagy győznek a sötétség erői, a politikusok!

anarchista diktaturha gyalázás antimammonista éllel, az igazi fasztivál leszedés, lerablás nélkül, főszerepben a fellépőkkel! fesztiválmaffia rövid úton kizárva!


Jegyár: 1.000.- Ft, Elővételben: 1.000.- Ft
ROCK


A38 - PestiEst Tetőterasz

Az A38 Hajó egy budapesti koncerthajó, kulturális központ és étterem, egy egykori ukrán uszály, egy Artemovszk 38 teljes átalakításával létrehozott kulturális intézmény és rendezvényközpont. A Dunán horgonyoz a Petőfi hídtól délre. 2003. április 30-án Maceo Parker örömkoncertjével avatták fel, és azóta Budapest egyik kedvelt és ismert szórakozóhelyévé vált.
Közvetett tulajdonosa 2011-től Patonai Péter Fidesz-közeli vállalkozó.
A Hajó a Lonely Planet útikalauz szavazásán a világ legjobb bárja címet nyerte el 2011-ben




Do It TV - "Mi a faszom az a Zseton Pityu?!

C.a.f.b. - Nő vagy csak Nő! (You're a woman, only a woman!)
x
QSS: kézigránát kell
Lopunk: MTV get off the air! (Dead Kennedy's)
Létrák: Iron Man Tribute
Honekker: Kádár sírjára rejszoljatok





Neo a Dohány utcában

a Neo
(kép forrása: Neo)
A kivetítőn zenetévé, de a rádió szól.  Ettől menekülőre veszi az árérzékeny kortárs tinédzser is:



Menjünk valami rajosabb helyre, ahol vannak fügék!

pedig a sör 300 alatt.

Valaki már végre sétálóutcásíthatná a Dohányt, sok a kocsma, de helyenként gyalogolni sem lehet a parkoló autóktól.





Kardoman: Mióta érzi azt, hogy földönkívüli?
Papazian: Nem sokkal azután kezdődött, hogy megszülettem az Aldeberanon.
Kardomon: Mindkettőnk idejét megspórolná, ha elismerné és szembenézne a ténnyel, hogy maga egy őrült fura ötletekkel.
Papazian: Az is megspórolná az időnket, ha maga fogadná el, hogy én egy aldeberani férfi vagyok szokatlan helyzetben.
(Robert Sheckley)

Neo Pub & Cafe,
1074, Budapest Dohány utca 28.

https://www.facebook.com/neopubcafe




Sunyi vécéfotózás: Y presszó a Rottenbiller utcában


"A parti egy álarcosbál volt: minden vendég a saját arcát viselte."
Robert Sheckley



boldog fiatalok
(állítólag az Y-ban)
kép forrása: ybar.webnode.hu
Y Presszó (Beer-Lak 2.)
cím: 1074 Budapest, Rottenbiller u. 39

A Rottenbiller-Damjanich Y kanyarban! Az Oktogontól 10 percre a 70-es vagy a 78-as busszal!
+36 70 250 5040
kudelaj@freemail.hu

ybar.webnode.hu/

Ha felmutatod diákigazolványodat, 10% kedvezményt kapsz! Természetesen alkohol tartalmú italokkal csak 18. életévét betöltött vendégeinket áll módunkban kiszogálni!

Tkp. akkor se lenne jogom, hogy bármire panaszkodjam, ha egy Habony Árpád típusú zseléshajú seggarc lenne a csapos, hiszen 220/4cl Soproniért nemigen lehetnek elvárásai a magamfajtáknak. De nem, egy meglepően kedves pultoscsaj mosolygós türelemmel hallgatja az egyre összefüggéstelenebb környékbeli magányos hapsikat, tisztelet az acélos idegekért. Végül én is sorra kerülök: oszt persze kiderül, hogy természetesen vidéki a lány, ezért a tájidegen kedvesség. Majd beleszokik az acsargós budapesti módiba.

Három szint, a felsőn néhány asztal és a sló, a slón meg retró slózipóénok, valahonnét a nyolcvanas évekből átmentve. A pincében karaoké, elvégre a megfelelő mennyiségű alkohol bevitele után bárki hajlamos hülyét csinálni magából. Itt a mélyben sem volt nagy tömeg, tkp. a nagydarab, ősz maffiózó küllemű Tulaj, a lényegesen fiatalabb Nője, a Karaokéscsávó meg a lenti szint Pultosa szórakoztatta egymást, a Tulaj küllemű ősz maffiózó például ezt a dalt pléjbekkelte nagy átéléssel, feladva a leckét a pszichológusának:

Miért kell meghalnom Oh, mért? Oh, mért kell meghalnom? Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg Mutasd meg csak egyszer mindent tudó szellemed Mondjad el, hogy mi az amiért én meghalok Tudjam azt, hogy hol, hogy mikor s azt is, vajon hogy Jól van... hát meghalok! Oh nézd! Oh nézd hogyan halok! Nézd, nézd, nézd! Nézd, hogy pusztulok! Nézd hogyan halok! 
Lásd nem harcolok Túl fáradt vagyok 30év vagy 90 volt Már nem is tudom, fel kell adnom, befejezem amit kezdtem,amit kezdtél Mert nem én kezdtem Isten hatalmad nagy És tiéd az akarat Jöjjön hát a méreg pohár Üss meg törj meg ölj meg engem Szegezz fához végy magadhoz Most még meg nem gondolom..


Vannak lehetőségek a háromszintes kocsmában, már csak egy kis reklám (tessék) és vendégek kellenek ide. Érdekesen szürreális a hangulat: a tévében az MTV csatorna pörög, de a zene rádió. Kissé megzavarja az agyműködést.

Csócsó nincs.
Csajozási lehetőség nincs.
Olcsó sör van.

Ide még visszajárunk, hacsak a wc fotózásáért ki nem basznak, mint Farkasházy az indexeseket. Mivel Farkasházy már második gyermekkorát éli és termetét tekintve leginkább egy bokafogó ölebre emlékeztet, az itteni Főnököt ismerve ez a poszt merészebb az indexszes banditákénál. Remélem, az Első Magyar Bloggeregyház aka  Utolsó Napok Bloggereinek Tanúságtevő Egyháza a saját halottjának fog tekinteni.

Miért kell meghalnom Oh, mért? Oh, mért kell meghalnom? Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg



Nagyobb térképre váltás


Köszöntünk az Y Bar & Cafe weboldalán! Minden pénteken és szombaton hajnalig tartó fergeteges KARAOKE party-n csillogtathatod meg énektudásodat az országban a legjobb minőségű és legszélesebb választékban rendelkezésre álló zenei alapokra énekelve. Ha pedig bulizni van kedved, a 70-es, 80-as, 90-es évek legnagyobb slágereire rophatod nálunk hajnalig! Táncolni, bulizni, énekelni szeretnél? Vagy a barátaiddal sörözni és meccset nézni? Vagy meghitten beszélgetni a kedveseddel a galérián? Bármihez is lenne kedved, nálunk bármelyiket megteheted!!! Udvarias kiszolgálással, mérsékelt árakkal várunk! 


a slón meg retró slózipóénok, valahonnét a nyolcvanas évekből.






Rólunk 
A Beer-Lak PUB és Söröző évek óta a családias hangulat, a vendégcentrikus hozzáállás, és a barátságos PUB-os környezet jelképe. Mostanáig az Üllői u. 82. szám alatt, a Nagyvárad térnél adtunk otthont fergeteges buliknak, pattanásig feszült meccsnézéseknek, szülinapoknak, leány- és legénybúcsúknak. Sajnálatos módon bizonyos kormányzati, önkormányzati intézkedések miatt, sok szomszédos üzlettel egyetemben nekünk is költöznünk kellett. Úgy döntöttünk, hogy vendégeink bíztatásából és dícséreteiből erőt merítve a meghátrálás helyett inkább az előrelépést választjuk, és megőrízve a Beer-Lak hagyományait, valamint arra alapozva, vendéglátó hálózat formájában visszük tovább a Beer-Lak márkanevet.
 2012. November 1.-től a Rottenbiller utca 39. sz alatt található, hosszú és dicső múltra visszatekintő Y Bar Café hálózatunk második tagjaként ad otthont a Beer-Lak rajongók népes táborának. Háromszintes épületünk lehetőséget kínál zártkörű rendezvények (leány- és legénybúcsúk, születésnapok, céges rendezvények) zavartalan lebonyolítására. 




Ybl Villa 2013

Ybl Villa 2013
Ybl Villa 2013
Ybl Villa 2011
Ybl Villa 2013

Ybl Villa 2011

Ybl Villa 2011, Ybl Villa 2009

hivatalos: www.villa-budapest.com/

2013. június 25., kedd

Egyszeri kéjelgésre természetesen olcsóbb (Hunyady Sándor: A VÖRÖSLÁMPÁS HÁZ)

programajánló estére: olvasson.


Tincsi Sipeki Gábor fotója a Tipo Budapesten


Hunyady Sándor:
A VÖRÖSLÁMPÁS HÁZ

Az ezerkilencszázas évek elején, mély békében történt, Kolozsváron, hogy egy Kelepei nevű másodéves bölcsész, a »Gerendás«-nak keresztelt, Buza uccai nyilvánosházban aludt.

Szinte látom, hogy a tárgyban tájékozatlan olvasó, most Kuprintól föl Dosztojevszkijig egész sor orosz mesterre gondol, akik mind úgy ábrázolták e helyeket, hogy az ember szinte együtt érzi történeteikből a pálinka gőzével és a megkeseredett cigarettafüsttel a betegséget, a bűnt, egy-egy rekedthangú és elkínzott lelkű leány kétségbeesett sikoltását.

Pedig e kép nem vonatkoztatható a mi históriánkra. Kolozsvár nemes kedvessége még ezeket a szomorú (ámbár mért szomorú?) helyeket is tündéri és költői vonásokkal ruházta föl. Sajnálom, hogy az ilyen alantas témában is muszáj hazafiasnak lennem, de kétségtelen, hogy főleg a magyar természet úriassága miatt volt annyira választékos, szinte gyengéd a hang e házakban, hogy az néhol már a humor határát surolta. Ugyanis a házak vendégei általában olyan hölgyeknek kijáró udvariassággal foglalkoztak az eleven portékával, hogy a szegény, pénzért kapható lányok jóformán elfelejtkezhettek mesterségükről. Finoman bántak velük, finomak lettek ők is. Ez törvényszerű. Nekem sem kellene talán csudálkoznom Aurelián.

Aurelia kőszénfekete, nagypillájú, örmény lány volt. Nagyon szerettem. És azt hiszem, ő is szeretett. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan viselkedett, amikor hosszú platonikus barátságunk után először mentem be a szobájába. Megállt a nyitott ágy mellett, kezében a törülközővel, harisnyájában a tantusszal. Elpirult, reszketett. A legtisztább menyasszony szemérmességével suttogta, szinte használati utasítás gyanánt, hogy vigyázzak érzékenységeire.

- Most egyedül maradtunk, szívem!

Színházba jártak a lányok, tízes, tizenkettes csoportban, Megtöltöttek egymás mellett két második emeleti páholyt. Csak abból látszott, hogy ők mások, mint a többi publikum, hogy szerényebbek voltak, csaknem félénkek. Mintha mohamedán nők lennének, akik nemrégen szabadultak föl és fátyolhoz szokott arcuk még félne a fénytől, a szünetekben zavart alázattal húzódtak vissza, páholyuk homályos hátterébe.

Március 15-én pedig kokárdával a mellükön, szerényen megbujva az óriási tömegben, testületileg kivonultak a Főtérre, a Fadrusz-szoborhoz. Egyetem volt a városban. És a lányok hallani akarták a szónokokat, látni akarták a fiúkat, akik közül néhányat ismertek és szerettek. Szerettek szerelemmel és szeretettel, a léleknek azzal a túláradó rajongásával, ahogyan csak ifjakat lehet szeretni, diákokat.

Hanem gyerünk már vissza az általános képből Kelepeihez. Az a világ úgyis eltűnt. Csak egy bolond villanás volt. Képtelen fény, amely egy csomó ritka véletlen találkozásából született. Kelepei története viszont teljes egészében örök. Lefolyt, megesett. El van téve emlékbe, mint egy kristálybafagyott őskori rovar.

Vannak fiúk, akik sokkal idősebbet mutatnak a koruknál. Emlékszem egy padtársamra az ötödik gimnáziumból, akinek már borotválkozni kellett. Szinte szeméremsértő látvány volt, kék állával, kifejlett tagjaival és basszus felé moduláló hangjával, mintha e tulajdonságok egyenesen a nemiségére hívták volna föl a figyelmet az éretlen gyerekek között. Ebbe a típusba tartozott Kelepei is. Férfi volt a fiúk között. Szőrös, mélyhangú. Ezért a kalandja is egészen más színezetet kapott, mint diáktársainak hasonló kiruccanásai. A diákok rendesen csoportosan törtek be lump éjszakákon a nyilvános házakba. Mint a túlforralt tej, ha sisteregve kifut a plattenen. Inkább a hecc kellett nekik, mint a kéj. Tréfáltak, énekeltek, nevettek, táncoltak a szalónban. Rózsás vidámságuk maga volt az egészség. Talán kell néha ez is. Hozzátartozik az egyetemi polgár egyéb szabadságaihoz.

Kelepei ellenben egyedül érkezett. Olyan indokokból, amelyeket csak a romlott felnőttek ismerhetnek. Érett és szakértő vigyorgás látszott a vonásain, mialatt az udvaron állt és töprengett, hogy melyiket válassza a lányok közül? Idő kellett hozzá, amíg dönteni tudott és így szólt egy kanáriszőke, pisze kis nőhöz:

- Gyere Darinka! Nálad alszom!

Darinka sürgősen megitta a konyhában hajnali kávéját, majd elszámolt a szolgálatvezető madámmal aznapi eredményeiről. Aztán buzgó szorgalommal visszavonult a bölcsésszel udvarra nyíló, klastromszerűen kicsiny és keskeny cellájába, amelynek ablaka sem volt, csak egy befüggönyözött, üveges ajtaja. És amelynek falán, az ágy fölött az akkori kolozsvári színtársulat mindkét nembeli művészeinek levelezőlap-fényképei függtek, gondosan bekeretezve.

- Megállj! Adok kölcsön egy hálóinget! - mondta vendégének a pedáns Darinka. Kinyitotta siffonját és elővett egy hálóinget, mintaszerű rendbe rakott fehérneműi közül. Kelepei föl is vette a slingelt női hálóinget. Olyan lett benne, mint egy csimpánz vagy mint a farkas, amely lenyelte a mesebeli Piroska nagymamáját.

Lefeküdtek.

Kora reggel, az éberen alvó Darinka kinyitotta a szemét. Ránézett az éjjeliszekrényre tett kis vekkerre. Majd gyöngéden megkopogtatta a mellette hortyogó bölcsész vállát:

- Fél kilenc. Nincs dolgod? Nem kell neked az egyetemre menni? - kérdezte gyöngéd aggodalommal.

Kelepei horkant egyet, aztán visszahengeredett a fal felé. Arcát a párnára temetve, ingerülten dünnyögte:

- Hagyj engem békében!

Darinka hagyta. Ő is álmos volt még. Csak figyelmes akart lenni a fiúhoz. Tovább aludtak.

Déli félegykor a nappali madám kiabálni kezdett az udvaron, bezörgetve végig az összes cellák üveges ajtaján:

- Kisasszonyok! Ebédhez!

Ez olyan volt, mint a kaszárnyákban az ébresztő. Csorgatni kezdték az udvaron a vízvezetéket. Ajtócsapkodás hallatszott. Hangos beszéd, veszekedés. Valamelyik lány énekelni kezdte a Varázskeringő című operett slágerét.

Darinka újra megkopogtatta Kelepeit:

- Tudod, hogy dél van?

A bölcsész felült az ágyban. A szemét dörzsölte. Majd az ajtó legfelső, függönytelen kockájára nézett. Az üvegen át látszott a külvilág. Egy keskeny csíkja az égnek, amely úgy pillantott vissza rá, mint egy szürkehályoggal fedett szem.

- A fene egye meg, hogy esik! - ásította.

Csakugyan esett. Türelmetlenül, élesen, sűrűn. Az ilyen váratlan, kitartó tavaszi esők szokták március elején eltakarítani Erdélyben az utolsó havat.

Öltözködés közben szakadatlanul az ajtó üvegét nézte Kelepei.

- De ronda idő! Hogy megyek el ebben a pocsék időben? Kocsit hozassak? Kár a pénzért!

- Várj! - mondta Darinka. - Majd eláll!

- Meddig várjak? - elégedetlenkedett a bölcsész. - Amikor olyan éhes vagyok, hogy majd kiesik a gyomrom.

- Hát maradj itt! - ajánlott a lány. - Neked adom az ebédem felét. Itt úgyis annyit tálalnak, mint egy lónak.

Miután Kelepei a meghívást némi fitymáló huza-vona után elfogadta, Darinka papucsba bújt, felöltötte világoskék fehérbabos reggeli pongyoláját, szőke haját bekötötte egy sállal, mint nagytakarításkor a szorgalmas, fiatal, polgári háziasszonyok és kiment a konyhába, hogy külön tányért, meg eszcájgot kérjen a vendége számára.

A dologból az lett, hogy az egész ház ünnepélyesen meghívta ebédre Kelepeit. Ismerték jól a fiút, tudták, hogy diák, az egyetemhez tartozik, amely égi fényben ragyogott szemük előtt. Megtiszteltetésnek fogták föl az ügyet. A tulajdonosnő, a »mutter«, ahogyan a tehénkéi hívták, leszedett a spájzban a polcról egy üveg ringló-kompótot a vendégnek.

Darinka megkérdezte Kelepeit:

- Behozzuk az ebédet a szobába, vagy velünk akarsz enni az asztalnál?

- Veletek eszem! - válaszolta a bölcsész, aki únta már a kis cella rendetlenségét, fülledt, éjszakai szagát, azonkívül kíváncsi is volt rá, hogy milyen lehet az az asztal, amely mellé »ezek« leülnek?

A szalónban volt terítve, kilenc lánynak, a mutternak meg Kelepeinek. Reggeltől délig szellőztették a szalónt. Aztán friss tüzet raktak a hidegben. Végül elégettek egy csipet tömjént, hogy még az emlékét is elnyomják a sok éjszakai cigarettafüstnek. Mindezektől a dolgoktól olyan hangulat lett a szalónban, mint szilveszter után azokban a szobákban, ahol éppen az előbbi napon szedték le a karácsonyfát és a levegőben még maradt valami nyoma az égett fenyő és a viaszgyertyák szagának.

Az asztalfőn a mutter ült. Ötven körüli, asztmás, kövér, nagy nő volt. De többet mutatott. Szürkülő haja a feje tetején, az akkori divat szerint magas kontyba volt rakva. Különben is rendesen, tisztán, közép-polgári divat szerint volt öltözve. A nyakában, hosszú ezüstláncon cvikker lógott. A homlokán egy, az állán két nagy, sörtés szemölcs barnállott. A szájában porcellánfehéren ragyogott hamis fogsora. Ilyennek képzel az ember egy méltóságára adó, berlini zongoratanárnőt, aki szeret szigorúan bánni a növendékeivel.

Olyan zaj volt a szalónban, mint egy madárkereskedésben. A lányok kotkodácsoltak az asztal körül. Válogatottan szép lányok voltak, fiatalok. Szőkék, barnák, feketék, mindenféle gyártási árnyalatban, amit csak kínálhat Erdély. Volt közöttük ritkaságnak, egy lángvörös hajú, szeplős félbolond zsidólány is, akiről minden társnője tudta, hogy mérgeket dugdos a fiókjában. »Ha huszonnégyéves lesz, be fogja venni. Megesküdött rá, hogy nem fog megöregedni.«

A nappali világosságban, az álom után, kipihenve, frissen, festéktelenül, koszorúba csavart hajjal vagy bekötött fejjel, mint Darinka olyan csinosak, kedvesek voltak e lányok, hogy szinte meg kellett rendülni példátlan olcsóságukon.

Hogy lehetett ez? Talán éppen melegebb emberiességük nehezen hasznosítható értéke miatt. Valószínű, hogy a pénzért kapható nők piacán éppen a legkomiszabb szemét kerül fölül. A legönzőbb, a leghidegebb, a legszemtelenebben követelő. Persze elég hozzá egy kis butaság, lustaság vagy falánkság, hogy lent maradjon a sors mélységeiben az ilyen lány. Mégis legtöbbször valami ijedten rejtegetett kicsinységi érzés a sikertelenség oka. A boci elköveti az első hibát, sebet kap, elgyávul és úgy lehajtja a fejét, hogy sohasem tudja fölemelni többé. Ebbe a szalónba is Freud kellett volna... De elég sem lett volna Freud, maga Jézus kellett volna hozzá talán, hogy jóságos szavával visszaadja a kilenc mindenbe belényugodott, csipogó lány emberi önérzetét.

Kelepei a mutter mellett ült, aki nagyon érezte a társadalmi kitüntetést. Mulattatni akarta a vendégét és miután észrevette, hogy a bölcsész érdeklődik az élet praktikus oldala iránt, mint egy élelmezési őrmester magyarázni kezdte neki a Ház gazdasági berendezését. Hogy mekkora a forgalom, mennyibe kerül a piac, a mosás, milyen súlyosak az adók.

A fiú hallgatott, evett, majd egyszerre őszinte, benső lelkesedéssel megszólalt:

- Jaj, de remek ez a pörkölt! Hogyan van ez csinálva?

A mutter porcellán fogsora boldogan ragyogott:

- Az adja neki ezt a jó ízt, hogy egy kis vörösbor van a szaftjában. Mi sokat adunk a főzésre. Tetszik tudni, muszáj. A lányok annyit fáradnak. És hol étkezik a doktor úr?! - kérdezte hízelgően, előlegezve a messzi címet.

- A »Werbőczy«-ben! - felelte Kelepei. A »Werbőczy« egy kis diákvendéglő volt az óvárosban. A fiú elpanaszolta, hogy nincs megelégedve vele. Iparoskoszt. A leves víz, a hús csupa mócsing, a gyurttészta, mintha homokból lenne csinálva. Ha már benne volt, panaszkodott tovább. A lakása sem jó. Az ágy bolhás, a háziasszonya veszekedős. Huszonöt koronát fizet a szobáért, negyvenet a Werbőczyben. Az hatvanöt korona. Küldenek neki minden elsején otthonról százhúsz koronát. Marad ötvenöt koronája egy hónapi »egyéb« életre. Kevés, bár igaz, hogy a mosást hazaküldi Brassóba és reggelizni is »otthonit« reggelizik. Mert ő brassói fiú, csak az egyetem miatt van Kolozsváron.

A mutter tréfásan mosolygott:

- Hatvanöt korona szép pénz. Én hatvanért is adnék a doktor úrnak koszt-kvártélyt!

A lányok nevettek. Kelepei is nevetett, majd hirtelen elkomolyodott:

- Várjon csak, nagysád! Ez nem is olyan buta idea! Van itt magánál üres szoba?

- A hetes üres! - szólalt meg kacagva Darinka. - Nelli elment belőle Aradra. Beköltözhetnél!

A lányok még viharosabban nevettek. Kelepei azonban töprengve szítta a fogát. Azon gondolkodott, mi lenne, ha csakugyan ideköltözne? Lelki szeme előtt egész csomó dolog jelent meg. A jó koszt, a dunyhás ágy, amellyel talán minden együtt jár, ingyen, ami a Háznak specialitása, ha az ember itt lakik helyben. Aztán a jó társaság. Kelepei végignézett a lányokon. Mindeniken tetszett neki valami. Mindre sor kerülne lassan, kényelmesen. Csak kacsintania kellene így ebéd után, akár a szultán...

És mi van, ami a dologban bajos? Semmi. Megírja haza, hogy lakást változtatott. Ezentúl ne a Honvéd uccába, hanem ide küldjék a pénzt. Mit tudja azt valaki Brassóban, hogy miféle ház az: Búza ucca kettő?

Az egyetem pedig? Ott egye meg a fene az egészet, ahol van. Hiszen nem fogja bejelenteni a rektornak, amit csinált. Ráér gondolkozni a teendők felől, ha majd figyelmeztetik vagy megfenyegetik. Egyelőre idejön bizony, ebbe a paradicsomba. Nekivaló hely, belefekszik, mint a bivaly a pocsolyába. Egészen szembefordult a mutterrel:

- Hát nézze, nagysád! Beszéljük meg a dolgot...

Nem telt bele hosszú idő és sokfelé híre ment, hogy Kelepei beköltözött a házba lakni. A fiúk innen kezdve elhúzódtak tőle, mintha bőrbajos lenne a mélyhangú bölcsész. Néhányan magázni kezdték. Kelepei az Alma Mater szégyene lett. De nem akadt egyetlen egy sem a diákok közül, aki beárulta volna őt valamelyik tanárnak vagy az iskola fegyelmi hatóságának. Ez részint lovagiasság kérdése volt, részint senki nem akarta magára vállalni, hogy hozzányúljon a szennyes ügyhöz.

Kelepei azonban olyan züllött volt, hogy fütyölt a társaira. Élt, csakugyan, mint egy basa a Házban. A kapus takarította a cipőjét, a verter seperte a szobáját. A lányok mostak, vasaltak, varrtak rá. A mutter, aki mindenfelé eldicsekedett, hogy milyen lakója van neki, új matrácot csináltatott az ágyába, szép fehér tüllfüggönyt tétetett az ablakra, még feketekávét is főzetett a fiúnak ebéd után.

Kelepei lustán átaludta a délelőttöket. A legtöbbször délben ébredt, a madám kiabálására, hogy »Kisasszonyok! Ebédhez!« Ilyenkor ő is előcsoszogott a hetesből. Papucs volt rajta, ingujjban odatelepedett a közös asztalhoz, a mutter kotlósszárnya alá. Zsémbeskedett, szidta a kosztot, hogy unalmas, majd evés után, szája szegletében a fogpiszkálóval, gusztálni kezdte a lányokat. Az emésztés melegével teli, lomha ebédutánokat tette meg a szerelem időszakának. Ilyenkor a lányok is mások, pihentek, aludtak, jobb kedvük van az enyelgéshez. Nem is látszanak egészen annak, amik. Kelepei gourmand lett. Éjjel nem kellettek már neki a nők, munkához öltözve, kifestve. Azt szerette, ha nincs rajtuk harisnya, fésületlenek. Szobalányok vagy fiatal polgárasszonyok, barhet slafrokban, a reggeli takarításnál.

Ha éjjel hazaérkezett valamelyik kávéházból, ahol kártyázott, esetleg biliárdozott, otthon még egy kis szalónéletet élt. Táncolt egy keringőt. Körülnézett, kik vannak jelen. Aztán bement kicsiny szobájába, lefeküdt. Nézte az ajtó üvegén a függöny fölött a vörös villanyfényt, hallgatta a távolról szűrődő zongoraszót, a sikolyokat, a nevetést, ahogy loccsant valami messziről. Valami vizet öntöttek ki a köves udvarra. Nem érzett lelkifurdalást azon, hogy hová jutott. Pedig nem volt buta Kelepei. Például remekül alsózott és pikézett, csak ilyen ronda, mohó, állati természete volt, talán mert rosszul működtek a hormonjai. Amikor elaludt, meg kellett ijedni az arcától. A száján galád kifejezés jelent meg. A gyilkosoknak van ilyen arca, akiket le szoktak fényképezni a rendőrségen.

* * *

Május legvégén Kelepei mamájának eszébe jutott, hogy meglátogassa a fiát. Nem hallott rosszat felőle, abban semmi hibát nem látott, hogy lakást változtatott, mégis nyugtalankodott miatta. Anyai ösztöne megérezte, hogy valami nincsen rendben egyetlen, elkényeztetett gyereke körül. Brassó jó messzi van Kolozsvártól, de Kelepei mamája elég jómódú, független özvegyasszony volt, gyorsan határozhatott. Reggel kezdett el különösebben aggódni odahaza és este hat körül már meg is érkezett Kolozsvárra. Nem írt, nem sürgönyzött. »Fog bámulni a Jenő, ha meglát!« gondolta meleg reszketegséggel.

- Buza ucca kettős szám! - mondta Kelepei mama az állomáson a konflis-kocsisnak, mialatt a hordár föltette ódon pakktáskáját a bakra. A kocsis visszafordult, jobban megnézte az utasát. Kicsit csodálkozott, hogy mit keres ez a tisztességes képű, sovány kis moly abban a házban? Aztán vállat vont a lelkében. Talán a madám valamelyik másik városból. Lányokat hoz, vagy lányokat visz, pocsék mesterség, köpött egyet, oldalt a szája szögletéből.

Neumann bácsi, a vastagfülű, hülye vén kapus, alig akarta beengedni özvegy Kelepeinét. De amikor megmondta, hogy kicsoda, rémült engedelmességgel kalauzolta be a hetesbe.

- Tessék nagysága, a doktor úr most nincsen itthon, de estére hazagyön bizonyosan!

Az egész Ház megdermedt az ijedelemtől. A lányok, akik az alkonyi világosságban a küszöbjükön olvastak, hímeztek vagy cigarettáztak a fodrásznőre várva, mind visszahúzódtak a szobájukba. A mutter porcellán foga kocogni kezdett a rémülettől. Átkozta magát hiúságáért, hogy odavette lakni a bölcsészt. Most aztán itt a baj. A rendőrségre gondolt, a büntetésre. Talán az engedélyét is elveszik, ha ez az asszony botrányt csinál. Ha megtudja, hogy micsoda ház ez? Vagy talán tudja is már. Talán egyenesen arra jött, mert megírták neki.

Özvegy Kelepeiné azonban nem tudott semmit. Tisztaszívű, rendes életű vidéki asszony volt. Soha nem gondolt affélékre, hogy milyen lehet belül egy nyilvános ház. Amíg keresztül ment az udvaron, mégis feltűnt neki egy és más dolog. Például meghökkent a cigarettázó lányoktól. Más jelek viszont megnyugtatták. Éppen nagymosás volt a Házban, végiglengett az udvaron a szúrós füst, a lúg, a mosószappan szaga. A vacsorát is csinálták már, paradicsomos krumplit, nagy fazékban. Érzett, hogy itt főznek, valami paradicsomosat. Az udvaron pedig, a kanális hypermangán tócsája körül csirkék kapargáltak. Ahol csirke jár, ahol mosnak és főznek, az nem lehetett egészen aljas hely, az özvegy gondolatvilága szerint. De a szobát nagyon kicsinek találta. Sóhajtott: »Ilyen parányi lyukban lakik szegény Jenőke!« Vajjon tiszta-e az ágy? Megnézte. Aztán türelmesen leült az egyetlen székre, a sifon elé, amelynek tetején ott volt az elvándorolt Nelli hátrahagyott bádoglavórja és egyéb mesterségbeli propitékje.

Sötétedett. A néni egy kis félénk lelkitusa után meggyujtotta a villanyt. Az asztalon ott volt egy régi évfolyam bekötött »Ország-Világ«. Feltette az ókuláréját, nézegetni kezdte időtöltésből a képeket. Ő nem látott ki az udvarra. De őt lehetett látni jól, az ajtó kivilágított üveg-négyszögében. Olyan volt a függöny vékony, organtinszerű szövetén át, mint egy betlehemes kép. Szürke lüszter ruhájában, lábánál a táskával, orrán szemüveggel, szóról-szóra a »Várakozó mama!«

A mutter most már nem gondolt sem a rendőrségre, sem a büntetésre. Új érzés töltötte be egész valóját. A szégyen. Reszketett, mi lesz, ha Kelepei mamája elúnja magát odabent, ha kijön, keresgél, kérdezősködik? Nem akart a szürke kis moly elé kerülni. Nem akarta, hogy az özvegy megismerje, megtudja ki ő, miből él, mi köze a fiúhoz? Nem ismerte, félt tőle, respektálta, sóvárgott utána. Szeretett volna arccal a földre feküdni, sírni, jó útra térni, templomba menni, lúgkövet inni, összekarmolni a diákot, aki miatt az egész baj történt. Akármi legyen, csak menjen el már az az özvegy valahová, nem az ő házába való.

A kapus felsőbb parancsra bekopogott az özvegyhez:

- Tessék nyugodtan lenni, nagysága! Elmenyek a fiatalúr után, megkeresem!

Kelepei mamája nyájasan megköszönte a szívességet. Várt tovább türelmesen. Most már nem olvasott. Ült mozdulatlanul, a két kezét ölébe ejtve, mint egy megöregedett, sovány Mária.

A mutter elküldte a kapust, meg a három legügyesebb lányt, hogy menjenek ki a városba, keressék Kelepeit, fogadjanak hordárt, kérjenek meg minden ismerőst, akit előtalálnak, kutassa a fiút, jöjjön haza, itt a mamája, vigye el valahová.

Vagy huszonöten nyomoztak mindenfelé a bölcsész után. Nem lelték. Az volt a baj, hogy valamennyien olyan helyeken keresték, ahová diákok szoktak járni. Pedig Kelepei alapjában véve már régen nem volt diák. Nem csapták ki, nem tudták róla hivatalosan, hogy mi van vele? Az uriasságukra és becsületükre kényes fiúk a maguk hatáskörén belül végeztek vele. Kelepei megszűnt a számukra mint barát és kolléga, udvariasan, hidegen, minden veszekedés nélkül kiszőtték a társadalmukból.

Ezen az estén is egy Monostor úti kis vendéglőben volt Kelepei. Vasutasokkal kuglizott. Akik nem tudtak felőle mást, mint hogy akkora keze van, mint a teknő, hogy senki nálánál nem tudja jobban megcélozni a szólóbabát, hogy olyan kásás, mély hangja van, mintha hat mandulával beszélne.

Nyolc óra lett, kilenc óra lett, tizenegy... Rendesen kilenckor kezdődött a Ház üzeme. Most azonban sötét maradt az udvar.

- Üljön be mester a konyhába, egyelőre még nem kezdünk, kérjen kávét! - mondta a mutter idegesen az öreg zongorásnak, aki ugyan nem volt vak, de azért fekete pápaszemet viselt, talán joggal, talán csak az etikett kedvéért.

Nem lehetett indulni. Ha megszólal a zongora, ha kivilágítják a szalónt, ha megjelennek benne a lányok kifestve, kisütve, világoskékben, fehérben, rózsaszínben, ha hemzsegni kezd az udvar, ha beengedik a vendégeket, Kelepei mamája, akármilyen jámbor özvegy, mégis rájött volna mindenre.

Ettől pedig mindenki rettegett a Házban. Főleg a mutter. Volt ebben erkölcs, szemérem, társadalmi szégyenkezés. És még valami, az ég tudja micsoda, talán még a leginkább az a fajta becsületérzés, amely nem engedi, hogy az ember disznóságot mondjon vagy mutasson gyerekek előtt.

Sötét maradt az udvar, a szalón, a lányok nem énekeltek, mint rendesen, az esti sminkelés közben. Fekete némaság borult a házra. Akkora csönd, hogy még az özvegynek is sok volt. »Ejnye, mi van itt? - gondolta. - Meghaltak ezek köröskörül?«

A mutter, a madám és a kapus kint strázsált a Ház előtt, a szűk uccában. Föltartóztatták és a konkurenciához utasították a korán érkező vendégeket, akik félénken jöttek, a fal mellett, mint az árnyék. Pedig éppen az ilyen magányos koránjövők fizetnek a legjobban. Ezek rendesen idősebbek vagy családosak, vagy valami különös kívánság nehéz batyuját cipelik. Egy gyógyszerész majd szívszélhűdést kapott az ijedtségtől, amikor a sötét kapu alatt hirtelen rászólt a mutter:

- Tessék későbben jönni doktor úr! Ne tessék haragudni, még mindig színházban vannak a lányok!

Végre féltizenkettőkor megérkezett Kelepei is. Nem volt hálás a figyelemért, gorombáskodott, mire vele is gorombáskodtak. Berontott a szobájába. A mamája már szunditott, végigdőlve ruhástól fiának ágyán. Felköltötte, eltűrte a csókjait, aztán mindjárt megrótta:

- Hogy lehet így jönni, szó nélkül, mama?! Alig kaptam szobát a szállodában! Na gyerünk, mama! - fölkapta a táskát és sodorta magával a tehetetlen, kis, sovány molyt, aki rajongva nézte, hogyan tesz-vesz, parancsol, milyen férfiasan energikus egyetlen gyereke.

Tíz perc mulva kivilágosodott és benépesedett a szalón. A zongora megszólalt. Megint hallatszott a nevetés, veszekedés, ajtócsapkodás, ahogy a kiöntött vizek loccsannak az udvar kövén. Spiritusz, pörkölt haj szaga érzett. Darinka elkésett, most sütötte szobájában a haját. Egy másik lány keresztülment kancsójával az udvaron. Csak pár lépés útja volt, a szalóntól az ajtajáig. Két másodpercnyi magány, amely alatt lelke megszólalhatott. Epedőn és hamisan énekelte, mintha önmagát sajnálná: »Én édes asszonyom, Szibill!« Csak ennyit. Ez egyetlen taktus után belépett szobájába, ahol már várta valami gusztustalan ember, amilyent lehetetlenség szeretni. Szava elhalt, kulcsa fordult a zárban, függönye kétségbeesetten elsötétedett.

kapcsolódó: Legális kurvafuttatók Budapesten: 4 db

Nagyon Nagy Magyarországot!

Merjünk Nagyon Nagyok Lenni!

Puhapöcsű, beszari irredenta magyar testvéreim, Nagy-Magyarországot akartok? Mindent vissza? Azt hiszitek, a Kisantant megtámadása bátor tett? Prrrrr, Franz Jámbor mellett egyszerűen senkik vagytok, senkik, gyáva senkiházik!

 Ne felejtsétek: gyáva népnek nincs hazája! Merjünk Nagyon Nagyok Lenni!!!!
Nagyon Nagy Magyarország
elkövető: Franz Jámbor

Naszovalakkor, kedves magyar vereim, szavazzunk:
  
pollcode.com free polls 











































































































































































































kapcsolódó lehetőségek: Kisebb Magyarországot



valamint a baráti Romaniaball tengert adna nekünk,a Fekete-tenger ősi magyar föld :



sőt Romaniaball teljesen megérti Nagy-Magyarország utáni jogos igényeink és nosztalgiánk, úgyhogy tessék: